Részt vettem a Mozgás- és Táncterápiás Egyesület „Testre bízva” című műhelykonferenciáján, ami 2014. május 31-én volt a SÍN Kulturális Központban. Ez az egyesület egy újabb kezdeményezése, inkább laikusoknak és egyesületen kívüli szakembereknek szólna, és voltak ilyenek is, de a tagok is szép számmal részt vettek.
Egy két részes előadással indult, először Simon Judit „A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia helye a testélmény alapú pszichoterápiás módszerek között” címmel beszélt a módszer kereteiről, elméleti háttéréről – amit már ismertem, ugyanakkor Judit nagyon jól fogalmazott meg egyes kérdéseket, amelyeket nekem néha nehezemre esik laikus hallgatóság felé érthetően megfogalmazni. Pár példa, csak jegyzetelés-szinten:
– egy-egy csoportalkalom nem tematizált, bár egyéni témák természetesen előjönnek
– az élményt az egyik mozgásformából a másikba visszük át, és csak jóval később visszük verbalitásba
– kifejezetten a jelentésadás elkerülése a cél
– a belátásról áthelyeződik a hangsúly az élményre: a pszichoterápia célja többé nem nagy belátások, hanem állandó, finom átíródás
A második részben Merényi Márta helyezte el a PMT-t a testterápiás módszerek rendszerében, valamint a testi érzékelés pszichoterápiás folyamatba történő bevonásának különböző lehetőségeit elemezte. A két nagy eredet a táncosok által kidolgozott, improvizatív táncon alapuló táncterápiák, valamint a testpszichoterápiák: Gestalt, Reich – amelyek a testre irányuló verbális visszajelzéseket, tükrözéseket alkalmaznak. A testélményt bevonó módszerek között önismereti, önfejlesztő és pszichoterápiás alkalmazással egyaránt találkozunk.
Az előadások után két három órás párhuzamos workshop kezdődött („Mozdulás, hangolódás, érzés” címmel Csonka Eszter és Gaal Ilona, ill. „Test és tér” címmel Incze Adrienne és Erdei Gábor vezetésével), hogy a műhelykonferencia résztvevői saját tapasztalatot, élményt szerezhessenek a módszerről. A “test és a tér” workshop résztvevőjeként többek között a vízszintes és függőleges irányokkal dolgoztunk a testen belül és a térben, önállóan párhuzamosan mozogva, és másokkal való kapcsolódásban. Számomra nagyon érdekes, egyben szokatlan volt, hogy Adrienn kevés konkrét testi élménnyel ( mint pl. légzés, támasz, súly stb) és meglepően kevés érintéssel dolgozott – ettől az egész alkalom légiesebb, lendületesebb hangulatot kapott. Meglepő volt az is, hogy az ilyesmin először részt vevő laikusok is milyen jól tudták használni az avatatlan fülnek kissé elvontan hangzó instrukciókat.
A szünetet követően volt még két 2,5 órás műhely, az eseményt egy közös beszélgetés zárta a résztvevőkkel amelyben helyet kaptak összegző jellegű saját élményű tapasztalatok, a szervezéssel, konferencia egészével kapcsolatos visszajelzések csakúgy mint, a jövőbeni vágyak, tervek – sajnos ezen már nem tudtam maradni, csak a délelőtti programon vettem részt.
